Az ember azt gondolná, hogy évtizedes tapasztalattal a háta mögött, sokat tud a horgászatról. Ám kiderül, hogy bizonyos körülmények között kicsit másként működnek jól a dolgok, s épp a különbségeken múlik a siker, avagy a kudarc...

A nádi horgász mindig tagos botot használ - kezdi az oktatást Naszek Antal. - A szállítás és kezelés szempontjából célszerűbb lenne a teleszkópos. Ám a pontyok, de a kisebb halak is, bitang erősek a nád tövén. Elengedhetetlen a 80-100 grammos pálca, és abban a dobótartományban a teleszkópbot érzéketlen. Azt szoktam mondani rá, hogy buta. Mindig monofil damilt használok. 25-öst, és előke nélkül kötöm a horgot. Nagy horog szükséges, néha fölmegyek egy nullásig; nagy kell, mert a kicsi fárasztás közben végig hasítja a ponty száját, és kiszakad. A nádban nincs hely fárasztani, csak tartod a zsákmányt, s ha lankad, pumpálod a csónakhoz. Ha zsinórt kap, beugrik a nádba, és leszakítja magát. Igaz, elengedheted a ladikot a karótól, hogy utánamenj, de aztán szedheted is a sátorfádat, mert a csörtetéstől órákra szétszalad a hal. Lehet persze fenekezni, de én csakis úszós cájgot használok. Az úszótest úgy huszonöt centis, a súlypont mélyen van, hogy gyorsan jelezze a feltolást; a hegyén vagy van bóbita, vagy nincs. Szerintem jobb, ha sima a vége; kisebb az esélye a gubancolódásnak, de a fény nem mindig esik Jó szögben, néha szükséges a bóbita. Csúszóra szerelek, mert nem állok a nádfalhoz, hanem attól 15-20 méterre. Ugyanis a csónak mozgása, a palánkhoz verődő karó, a leejtett bicska, fogó, bármilyen zaj elriasztja a halat, ezért többnyire egyedül jövök ki. Csak nagyon összeszokott páros tud az eredmény esélyével horgászni a nádban. Szóval én messze karózok, úgy viszont csak csúszó úszóval lehet közvetlenül a nádfal elé dobni. A nád töve és a nyílt víz alját benövő hínár, moszat között van egy körülbelül félméteres szabad rész, mi folyosónak mondjuk, abban jár a hal. Érdekes, hogy a folyosójelenség a hideg hónapokban is fennáll, pedig akkor nincs hínár. Az sem mindegy, hogyan közlekedsz. Sokan lázadoznak, hogy csak elektromos motorral szabad járni, pedig szerintem előnyös. A velencei-tavi horgászat mindig is osonkodó peca volt, és a villanymotor erre éppen megfelelő. Én beindítom a motort. de nem hátra ülök, hanem fixálom a kormányt, és a középső deszkára telepszem. Az egyik evezőt berakom a villába, azzal irányítom a hajót; ez arra jó, hogy nem merül mélyre a csiga, kisebb a farvíz, gyorsabban haladok, és hosszabb útra elegendő az akkumulátorban lévö szufla.

Kell is, mert én nem állok le egy helyen. Megyek befelé, mondjuk, egy órahosszat, közben megetetek négy-öt helyet, amiket visszafelé Jövet végigpróbálgatok. Vagy itt, vagy ott. de megjön a hal. Úgy találtam ki, hogy mire besötétedne, éppen visszaérek a kikötőbe. Kísérleteztem lámpánál horgászni, világítós úszóvéggel is, de nem látom értelmét. Megfogom Így is a halat. Nem mondom meg mennyit, mert irigyeim lesznek, vannak így is, de nyugodt lehetsz, nem járok a csarnokba halászlénekvalóért. Az év minden szakában kukoricával etetek, és azzal is csalizok. Próbáltam sokféle pontyos kaját. Márkásat, mezeit, saját recept szerint összeállítottat is, de akárhogy trükköztem, a gombócos kosztra csődül oda a keszeg. Ami nem volna baj, mert elvagyok a dévérekkel, kárásszal, csakhogy az apraja is jön, s én nem vagyok kíváncsi az ujjnyi halacskákra. Van egy nyolcliteres kuktám. Félig töltöm száraz kukoricával, vizet teszek rá, és főzöm, ameddig egyet rottyan. Ekkor akkorára állítom a gázt - reggelig elfő szinte valamennyi víz, s a szemek teljesen fölpuhulnak. Olykor csak etetésre használom a saját főzésű kukoricát, máskor horogra is; attól függ, mit akarok fogni. A ponty a repedt héjút szereti, a kárász a konzervet, de ha hetvendekás bodorka jön, vagy kiló körüli compó, azért se haragszom! A konzervet mindig frissiben alkalmazom. Amikor felbontom, cseppentek a levébe pár csepp mézaromát. Úgy vettem észre, hogy az etetésül beszórt szemek közül a hal kiválasztja az ízesítettet. Ha sokat szórsz egy helyre, nem kap a hal, csak az etetőanyagot turkálja. Ezért keveset etetek, legfeljebb négy-öt marékkal egy helyre. Az amur más Játék. Fölfoghatatlan. legalábbis nekem, mert az amurok biztos tudják az okát, hogy van a sok kilométeres nádfal, és a torpedók éppen ott tartózkodnak, ahol, másutt pedig nyomuk sincs. Nos. aki figyel, annak azért elárulják magukat! Amikor eső jön, az elnehezült nád ráhajlik a felszínre, s az amur leharapja az alámerült friss levelek hegyét; de olyan élesen, mintha borotvával metszenék el. A vihar elültével a nád visszaáll, de a rágás árulkodik az amurtanyáról.

Balról jobbra:

Lyukas végű, Furulyás Trabucco.